Rólunk



Sanka Rólunkk.jpgNagy Sándor vagyok, 1983. június 17-én születtem Gyulán. Izgága, sokat mozgó gyerek voltam, akit minden érdekelt, ám a legtöbb dolog csak ideig-óráig, amíg nem jött helyette valami más, valami érdekesebb. Amilyen hamar el tudtam merülni egy-egy sportban, tanulmányban, vagy bármilyen más időtöltésben, olyan hirtelen tudtam abba is hagyni, amikor már mindenki kezdte azt gondolni, hogy "na végre, a gyerek megtalálta azt, ami igazán érdekli". Általában nagyon hamar és nagyon könnyen tanultam és sajátítottam el a különböző mozgáskoordinációs és testedzős tevékenységeket is, mert bár még ha csak rövid ideig is foglalkoztam valamivel, addig viszont szívvel-lélekkel, apait-anyait beleadva csináltam mindent és nem ismertem lehetetlent. A sportot egy ideig a karate, a foci és a módfelett sok biciklizés tette ki, a tanulás terén pedig nagyon elmerültem a biológiában, valamint már alsós koromban megszerettem az írást, mert úgy éreztem, egyben tartja a világomat és teljesen el tudok merülni benne. Szétszórt természetemmel azonban mindig csak akkor tudtam békében együtt élni, ha volt mit csináljak, volt amiben lekössem magam, még ha csak rövid időre is, máskülönben egyre fokozódó belső feszültség gyúlt bennem, ami néha a szó szoros értelmében az őrületbe kergetett. Sajnos akkoriban sem Én, sem a szüleim nem voltunk tudtában annak, hogy mi lehet a "bajom" és mit lehetne tenni ellene, ami kamasz koromra végül oda vezetett, hogy eléggé megromlott a kapcsolatunk, ezzel együtt pedig egy igen zűrös időszak vette kezdetét. Már főiskolás voltam, amikor jártam egy képzésre Dr. László Zsuzsa pszichológushoz, akinél megtudtam, hogy az én kis "betegségemet" úgy hívják, hogy hiperaktivitás és csakis minél több elfoglaltsággal lehet kordában tartani, lehetőleg olyanokkal, amiket élvezettel végzek. Ezúton is hálás vagyok neki, az a rövid, ámde annál tartalmasabb idő, amit együtt töltöttünk úgy érzem, egy életre az emlékezetembe vésődött és nagyon sokat segített önmagam megismerésében és elfogadásában. Még ez előtt, a kamaszkor kezdetén 14 évesen, -amikor eltávolodtunk egymástól szüleimmel- találtam meg első igazi, tartós szerelmemet, "akivel" ilyen vagy olyan formában, de azóta együtt vagyunk. Őt úgy hívják, hogy ZENE. Azóta, hogy 1997-ben elővettem édesapám kopott akusztikus gitárját és elkezdtem vele random játszani a zene mindig itt van velem. 1998 - 2002-ig aktív zenész voltam, az univerzális zene két végletén egyensúlyoztam és képeztem magam. Az egyik végletet a zeneiskola klasszikus gitár szakja, azaz a komolyzene alkotta, a másikon pedig rockzenész voltam, különböző bandákban koncertezve éltem szenvedélyemnek. Soha nem látott lelkesedéssel éltem mindkettőt, az utolsó 1 évben már tanítottam és korrepetáltam is kezdő gitárosokat.  Az érettségit követően eljöttem Budapestre 1 évet dolgozni, ami aktív zenész pályafutásom végét is jelentette, mivel szembesülve a nagybetűs élettel kicsit nehezebb volt megélni, mint gondoltam, így nem jutott rá annyi időm, mint amennyit szerettem volna. Ezt akkor nagyon sajnáltam. Hébe-hóba zenélgettem még, de többnyire már csak otthon magamnak. Inkább univerzálisan kezdtem el gondolkozni a zenéről. Sok más stílust is elkezdtem megfejteni és megélni kitágítva látásmódomat. 1 év munka után elkezdtem egy tanítóképzőt, amit egy ideig szívből csináltam is, mivel szerettem a gyerekeket és a tanítást is éreztem a véremben. Viszont egyre jobban elmerülve benne nem igazán nyerte el a tetszésemet a magyar oktatási rendszer, úgyhogy 2,5 év múlva otthagytam. Főiskolás éveim alatt azonban elmélyedtem a pszichológiában, valamint a zene elméletében, hatásaiban és a zeneterápiában. Emellett pedig újra előkerestem lelkem mélyén harcművészeti ambícióimat, kipróbáltam a kung-fu egy-két ágát, valamint a thai-boxot. Sosem voltam agresszív természetű, engem ezekből a mozgáskultúrákból mindig a belső erő tudatos generálása és annak irányítása érdekelt elsősorban. Így talán mondanom sem kell, hogy a kung-fu ágazatokkal szimpatizáltam leginkább, jelenleg is a shaolin stílust gyakorlom. Főiskola után szintén egy dolgozós két év következett, majd édesanyám javaslatára megcsináltam akkor egy 1 éves gyógymasszőr iskolát, amiben meglepetésemre legalább akkora örömömet leltem, mint a zenélésben és a mozgásokban. Főleg hogy miután elvégeztem, "véletlenül" kitaláltam, hogy milyen is lenne ezeket összevonni. És miután ugyanazzal a gyermeki, lehetetlent nem ismerő, időt és energiát nem sajnáló elszántsággal vágtam bele, mint hajdanán bármi másba ami érdekelt -csak ezt most tovább csináltam-, rövidesen meg is lett az eredménye a kitartó kísérletezgetésnek. Az eredményt úgy hívják: Zeneterápiás Masszázs Iskola. Ebben a hihetetlen és lenyűgöző "valamiben" pedig most benne van minden, amit valaha szerettem csinálni és amiben valaha jó voltam. A zenélés, a masszázs, a tanítás, a harcművészetek esszenciája, a kalandos önfelfedezés. Itt most mind egyszerre vannak, egy helyen és ettől akkora ereje van az egésznek, hogy úgy érzem, végre sikerült legyőznöm szalmaláng tulajdonságaimat és megállapodnom. Sikerült megerősödnöm és meggyógyítanom magam. Lett célom, lett türelmem, lett kitartásom, s ezzel együtt lett egy életművem. Hálával tartozom érte mestereimnek a zenében, a masszázsban, az anatómiában, a pszichológiában, a művészetekben és minden másban, mely által azzá lehettem, aki vagyok. Külön köszönet illeti szüleimet, akik vívódásaink ellenére mindig kitartóan szerettek és a tőlük telhető mértékig megérteni igyekeztek, valamint testvéremet Krisztiánt, aki jó barátom is egyben és aki biológusként segít, hogy időről időre visszatérjek gyermekkori önmagamhoz ugyanolyan csodálattal és érdeklődéssel tanulmányozva és tisztelve a természetet, mint akkoriban. 

logo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpglogo_magyar_kiemelt.jpg

W3LAB
Rendszer üzenet
-